„minden napot úgy élek mintha az volna az utolsó, minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó” (Fankadeli – Ezt most)
Újra elkezdek bloggolni, régi oldalt eltemetve a múlt emlékei között… csak kell egy hely ahova én is le tudom vetni gondolataimat.
Ez a nyár is mozgalmasan telt… talán túlságosan, sajnos volt 1-2 ember, akiben igen nagyot csalódtam, de az élet már csak ilyen, kapjuk a pofonokat.
Valójában azt se tudom, hogy hol kezdjem, mert kissé túlcsordulnak gondolataim.
…undorító, ami ebben az országban és a világban folyik… a helyett, h mindenki összefogna, csak mocskolják és szapulják egymást az emberek, de tényleg nézzünk már egy kicsit körül, vagy csak 1 percre üljünk le és gondolkozzunk el. Minek háborúzunk ennyit??!? Mért akarjuk kizsákmányolni az élőhelyünket??!? És a normális politika??!? Annyi más jó dologra is lehetne használni azokat az erőforrásokat. Mondjuk, ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak, mindegy, csak egy kis fogaskerék a gigantikus gépezetben.
Most itt Balatonnál ötlöttek fejembe a sorok, no meg Ausztriában ( Bad Gastein), ha ez ember sokat van kint a levegőn, elöntik a gondolatok, persze itt is volt társaság, de azért néha jó csak leülni és sorbavenni gondolatainkat. Úgy igazából „magány” hoz ki belőlem ilyen tőlem kissé szokatlan gondolatokat.
Ahogyan Karcz mondaná: „ne fordulj be!!!”
De sztem mindenkinél vannak ilyen pillanatok, amit leginkább egy mellkasomat széttépő érzés hoz elő, mintha csak egy elfojtott lény akarna kitörni belőlem. Magányról meg csak annyit, hogy próbálkozik, aztán meg jól pofára esik az ember fia, kis vörös is elküldött a ######### -ba, mondjuk ez eléggé fájt, de ááá….
No meg néha szeretnék pár évvel fiatalabb lenni. Ger tudja, h. miért. Majd fejtegetem még gondolataimat, de ezeket a sorokat is most itt írtam Balatonon,
…este meg megyünk Bezombulunk és kizárjuk a világot, mondjuk, néha kell ez is.
Nah peace!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Visszatérve a Party Borozóból újabb gondolataim támadtak, mondjuk ezt nem mondanám az alkohol hatásának, inkább csak annak, hogy valami elmúlik, szar ez így! Holnap go haza,
persze a megszokott környezett, de akkor is. Jó volt itt, sztem ha rajtunk múlik jövőre is visszajövünk Gerrel ide, persze ha csak nyitva lesz Zoli, mert miért is ne a ###kalap ügyvéd, aki vele szemben lakik be akarja záratni…
Most meg itt fetrengünk 3an a szobában, kis Hiperkarma, Yuki Kaijura, Somewhere undear the rainbow meg ilyenek, bírom ezeket a számokat, csak ezektől is csupa „boldog” gondolatom lesz. Mindegy, megyek, kikapcsolom agyam, mert lassan egy épkézláb gondolatom sincsen.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Újra itthon !!! Tele reményekkel és letisztult aggyal, majd elkezdem magam lassan összeszedni…
„Welcome to Jamrock!”
